Alkonyodik, csak az ég van felettem. A kertben egy árnyas fa alatt fekszem. Csak magam vagyok, kedves, rád gondolok, Lelkem is telve, veled vagyok boldog.

Alkonyodik, várlak

Alkonyodik, csak az ég van felettem.
A kertben egy árnyas fa alatt fekszem.
Csak magam vagyok, kedves, rád gondolok,
Lelkem is telve, veled vagyok boldog.

Messze nézek, nézem a horizontot.
Ahogy nézek, a Nap közben lebukott.
Gondolatban én már csak téged látlak.
Látlak. Felkeltetted bennem a vágyat.

Látlak és hogy ölelnélek, kedvesem.
Csodás ez az érzés, mely bennem támadt,
Füledbe súgnám, te vagy az életem.

Úgy súgnám, hogy érezd, mennyire várlak.
Közben a szemedbe néznék kedvesen.
Boldogság, mikor karjaimba zárlak.