Holdfényes éjszaka Magányos estén ültem a tóparton csodáltam a tájat mit a hold megvilágított néztem a rétet és a gyönyörű tó vizét s kérdeztem magamtól hogy miért egyedül élek én.

Rubiczky Márk 

Holdfényes éjszaka Magányos estén ültem a tóparton csodáltam a tájat mit a hold megvilágított néztem a rétet és a gyönyörű tó vizét s kérdeztem magamtól hogy miért egyedül élek én. Egyedül voltam akkor már rég társaságom nem volt csak egy kicsiny lény egy katicabogár ki repülni nem tudott mégis vágyott rá hogy az égen szállhasson. Rámászott a kezemre hisz tőlem nem tartott érezte rajtam hogy a magány elragadott látta a könnyeket mit a szemem hullajtott de szólni hozzám sajnos nem tudott. Levélre helyeztem a bátor kis állatot örömében rögtön szárnyra is kapott elrepült tőlem s suttogtam lágy hangon hogy vigyázz magadra e bánatos hajnalon. Felkelt a nap hisz az estének vége egy gyönyörű lány tévedt a rétre odalépett hozzám és megfogta két kezem s éreztem szívemben hogy csak őt kerestem. Rám talált ő és nem hagyott védtelen minden percben vigyázott rám lelkesen őrizte álmomat s én csókoltam ezerszer így éltünk örökké egy gyönyörű életet.