Unokatestvéreimhez...
Vérünk közös, egyazon őstől valók vagyunk,
nagyszüleink testéből örököltük karunk,
arcunk őrzi mélyen az ő égi mosolyuk,
álmukat továbbvinni földi feladatunk.
Te és én, mint két gyertyaláng az éjben,
halvány fényt szórtunk est fátylában égve,
de most a lángnyelvek egymásba fonódtak,
s lobogó tűzzel mondják a világnak:
"Egymásra leltünk hát, mi, unokatestvérek,
kart karba öltve vagyunk erei e vérnek.
Az összefogás bástyáit építjük annak a várnak,
mit egyetlenegy vihar sem dönthet a mélybe vagy bánthat!
Akaratunk itt és most, együtt még erősebb,
tudjuk, egymást segítve mindenki csak győzhet!
Ha összefogunk, örökösei régmúlt időknek,
álmunkat valóra váltani most lesz a legkönnyebb!"
nagyszüleink testéből örököltük karunk,
arcunk őrzi mélyen az ő égi mosolyuk,
álmukat továbbvinni földi feladatunk.
Te és én, mint két gyertyaláng az éjben,
halvány fényt szórtunk est fátylában égve,
de most a lángnyelvek egymásba fonódtak,
s lobogó tűzzel mondják a világnak:
"Egymásra leltünk hát, mi, unokatestvérek,
kart karba öltve vagyunk erei e vérnek.
Az összefogás bástyáit építjük annak a várnak,
mit egyetlenegy vihar sem dönthet a mélybe vagy bánthat!
Akaratunk itt és most, együtt még erősebb,
tudjuk, egymást segítve mindenki csak győzhet!
Ha összefogunk, örökösei régmúlt időknek,
álmunkat valóra váltani most lesz a legkönnyebb!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése