Amíg tavasz fénye csillan, midőn légbe lepke illan, s pattanó rügy tenger árja, színes gúnyát ölt magára, nincs, kinek a lelke fél, hisz messze még a zordon tél.

Ha jő az ősz...

Ha jő az ősz...

Amíg tavasz fénye csillan,
midőn légbe lepke illan,
s pattanó rügy tenger árja,
színes gúnyát ölt magára,
nincs, kinek a lelke fél,
hisz messze még a zordon tél.

Ha nyári éjek korom vászna
tűzfullánkok víg tanyája,
s fogyó holdnak sárga fénye
tiltott csókok menedéke,
nincs oly folyó, mely ha árad,
hinné, egyszer tán kiszárad.

Ám, ha fakó emlékmorzsák
üvöltnek, mint farkashordák,
midőn múltunk jelent marja,
akár étkét farkas karma,
rozzant ajtón semmi koppan,
s az ősz egyszer csak elénk toppan.
Elénk toppan...