Gyönyörűvé vált életnapjaink ölelnek, karjaik közt megtalált nyugalmam, szíved verésén hallani. Ezelőtt ritkán volt a csend barát,

Csupán szerelem

Gyönyörűvé vált életnapjaink
ölelnek, karjaik közt megtalált
nyugalmam, szíved verésén hallani.
Ezelőtt ritkán volt a csend barát,

most biztonsággá kulcsol kettőnket,
míg arcod hazasimulva ujjam
alá meztelenít sorsredőket.
Szavam lélegzőn mosolyogsz. Utam

a Tiéd, s tudom, ez mindig így volt,
letérésnyi ösvényeken is egymás
felé haladtunk. Ajkam Téged hord
magán. Nem kell szólnom azért, hogy láss

és láthassalak, hiszen bennem vagy.
Sóhajaid tisztán beszélnek velem,
titoksejtést egy mozdulatod sem hagy,
mégis az a távlat lettél, mit szemem

ismerve sem fedezhet fel elégszer.
Végigjárlak, ezerszer is újra,
meg újra, és mint gyermek a mesékben
hiszlek, mert hitemmé lettél gyúrva.

Szeretlek és belebújok abba,
ahogy a Férfi Benned szeret engem,
s ahogy az ember az embert hallja,
mert mindezt perceinkben ott lelem.

Bárhol vagyunk, csontomban is érezlek,
s érzem szerves részességem eredben,
csak annyit vágyom, örökig éljelek,
így, ahogy minket alkot a szerelem