Oly mély s bús e világ, Csendül hontalan imám. S messziről látva hull románca Szerelmes vágya porába.

Drágám

Oly mély s bús e világ,
Csendül hontalan imám.
S messziről látva hull románca
Szerelmes vágya porába.

Éj van, sötétben csak várok,
Szép nappalra úgy vágyok.
Eljön s poraimból felemel,
Csendesen, szelíden ölel.

Kényeztető nappal varázsa,
Karjaimban pihenő szívem virága.
Fel-felkél szempár ragyogása,
Gondtalan élet lágy robogása.

S lehullnak fa levelei, hova érek,
Egyedül az élet, gyász mit sem érhet.
Magánysötétből korbácsát lendíti,
Gondolatban szívem emlegeti.

Fénylő látomás benne csillan,
Szép mosolyától fájdalom könnyen illan.
Már újra egybedobban, mi rég fél volt,
S magány köntöse talán igaz se volt.