Mára már csak néma sorok őrzik emlékedet, s egy sárguló papír fakuló arcképedet. Szavakba önteni nem lehet, mit az idő múlása lassan eltemet. Csak ne tudnám már előásni!
Örökké Örökké
Mára már csak néma sorok őrzik emlékedet,
s egy sárguló papír fakuló arcképedet.
Szavakba önteni nem lehet,
mit az idő múlása lassan eltemet.
Csak ne tudnám már előásni!
Midőn mit szívnek kedveset csak vitrinben látni.
Mint veszedelemben anya gyermekét,
úgy őrzöm lelkemnek e felét.
Mert ezen része Te vagy, Rólad szól.
Ki mennyei fényt adott, kimenekítve a pokolból.
Szívem téged hív, halld szavát,
halkan dúdolja neved dallamát.
Mélabúsan töprengek újra,
Mi volt, s mi lehetett volna...
s egy sárguló papír fakuló arcképedet.
Szavakba önteni nem lehet,
mit az idő múlása lassan eltemet.
Csak ne tudnám már előásni!
Midőn mit szívnek kedveset csak vitrinben látni.
Mint veszedelemben anya gyermekét,
úgy őrzöm lelkemnek e felét.
Mert ezen része Te vagy, Rólad szól.
Ki mennyei fényt adott, kimenekítve a pokolból.
Szívem téged hív, halld szavát,
halkan dúdolja neved dallamát.
Mélabúsan töprengek újra,
Mi volt, s mi lehetett volna...
Alkonyodik, csak az ég van felettem. A kertben egy árnyas fa alatt fekszem. Csak magam vagyok, kedves, rád gondolok, Lelkem is telve, veled vagyok boldog.
Alkonyodik, várlak
Alkonyodik, csak az ég van felettem.
A kertben egy árnyas fa alatt fekszem.
Csak magam vagyok, kedves, rád gondolok,
Lelkem is telve, veled vagyok boldog.
Messze nézek, nézem a horizontot.
Ahogy nézek, a Nap közben lebukott.
Gondolatban én már csak téged látlak.
Látlak. Felkeltetted bennem a vágyat.
Látlak és hogy ölelnélek, kedvesem.
Csodás ez az érzés, mely bennem támadt,
Füledbe súgnám, te vagy az életem.
Úgy súgnám, hogy érezd, mennyire várlak.
Közben a szemedbe néznék kedvesen.
Boldogság, mikor karjaimba zárlak.
A kertben egy árnyas fa alatt fekszem.
Csak magam vagyok, kedves, rád gondolok,
Lelkem is telve, veled vagyok boldog.
Messze nézek, nézem a horizontot.
Ahogy nézek, a Nap közben lebukott.
Gondolatban én már csak téged látlak.
Látlak. Felkeltetted bennem a vágyat.
Látlak és hogy ölelnélek, kedvesem.
Csodás ez az érzés, mely bennem támadt,
Füledbe súgnám, te vagy az életem.
Úgy súgnám, hogy érezd, mennyire várlak.
Közben a szemedbe néznék kedvesen.
Boldogság, mikor karjaimba zárlak.
Le szeretném írni Azt amit most érzek El sem tudod hinni Úgy szeretlek téged
Őszinte vallomás
Le szeretném írni
Azt amit most érzek
El sem tudod hinni
Úgy szeretlek téged
Szeretem a hangod
Imádom ha nevetsz
Vagy amikor mondod
Hogy mennyire szeretsz
Szeretem mindened
A szívem a tiéd
Odaadom neked
Ne kérdezd meg miért
Nem számít a kínom
Hiába is vérzek
Ameddig csak bírom
Leírom mit érzek
Azt amit most érzek
El sem tudod hinni
Úgy szeretlek téged
Szeretem a hangod
Imádom ha nevetsz
Vagy amikor mondod
Hogy mennyire szeretsz
Szeretem mindened
A szívem a tiéd
Odaadom neked
Ne kérdezd meg miért
Nem számít a kínom
Hiába is vérzek
Ameddig csak bírom
Leírom mit érzek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)